Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Drótsáv- Felszállok az égbe

2008.07.27
Drótsáv… bezártság…
Őrség…sötétség…
Ólomgolyó… parancsszó…
Vasajtó,…zászló…

Elrepülnék, elrepülnék, elrepülnék…
Elrepülnék, elrepülnék, elrepülnék…

Felszállok az égbe, s tovább.
Már látom a fényben az Úr angyalát.
Álmom segítsd, szélként repítsd.
A földről fel az űrbe, nyiss ajtót.
Hol nem hallok többé, vezényszót.
Szállok tovább, hol a szó már nem bánt.
Túl nagy kincs a lelkem, hogy elvegyék tőlem.
Csak álmokban él, ki ébren fél.
Így menekül el, mert élni kell.

Ébredj...lépkedj...sorakozó...zászló...
Ásás...kűszás...mászás...céltűz...céltűz...

Álmomban már láttam őt, felhőkön járt.
Láttam már a teremtőt, a karjába zárt.
Karjában ölelet, hát hogy tudnék lőni?
Azt mondta szeress, hát hogy tudnék ölni?
Hogy merik ezt megtenni, ez ördögi vezényszó.
Hogy tudnám megölni, aki Istentől való?
Mi a válasz rá, hogy miért fogjak fegyvert?
Ki bocsátja meg, hogy ember öl embert?
Hogy lőjek rád testvér, olyan vagy mint én?
Testedben vér, szép vagy épp úgy, mint én.
Ragyog a szemünk, a lelkünk ébred.
Hiszed-e még, hogy örökké élhetsz?


Élj, élj, élj
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.